Álomszerű rémlép

Kezemben szorítom kopott lelked,
Melyet elfeledve hagytál hátra,
Míg Te üresen indultál utolsó utadra
Nélkülem, s küzdelem, mi rám maradt.

Álomszerű rémkép, ereszd őt végre!
Ne lássa arcom mi újra összetörte
S ne lássam én se, mint reped lelke
Miattam, mit még őrzök, hasztalan.

Fekete a vérem, bűnös és hideg,
Mert voltál, és én hitegettelek.
Akár csak magam, Te mégsem hiszed,
Hogy nekem is fáj az elvesztésed.

Álomszerű rémkép eressz el végre!
Ne kísérts emlékkel, mit vonzok
S taszítok egyből tovább akár mágnes
Mit vére öntöz ezernyi véteknek.

Bocsáss meg kérlek, és lépj tovább.
Vedd a lelked és feledd a szerelmet
Mi élt keveset és halt meg hirtelen,
Mégis szebb volt, mint így, élettelen.