Tökéletes

Törékeny apróságokból áll az élet.
Jómagam hibáiból, és talán belőled,
Kit hozzám vezetett egy apró véletlen,
Hogy ne legyen minden olyan tökéletlen.

Kiszámol a sors: Szeret, vagy nem szeret?
Évek kergetnek számolatlanul újabb éveket,
S én csupán ragyogó szemeid nézem,
Elveszve bennük, egy elfojtott érzéssel.

Egy percre egybeforr a kéz a kézzel,
Míg összetalálkozik egy álom az élettel,
Hogy ma kilépj a régi mesékből végre,
Árnyékot vetve a szőke hercegekre.

Mosolyod a gyógyír, sajgó szívekre,
Csókod a vágyak kulcsa egy életre,
Ölelésed tükrözi az igaz szerelmet,
Így már én sem kételkedem: szeretlek!