Szeretlek

Egy vagyok a sokból, míg távol vagy.
Egy egyszerű, fénytelen tábornagy,
Ki a győzelem nélkül feledhető, silány,
Emlékmű, díszdoboz jobbjának nem jár.
Neve sincs, mit jegyez a történelem,
Te sem vagy most itt, hát kit védjen?

Csak bámulom az üresen maradt eget.
Nem szeret az Úr, nem küld ma felhőket.
A földet csak könnyeim nedvesítik meg
Míg állok, és még várok. Így szólt az ígéret.

Nem bír szökni a gondolat. Utánad kutat,
Szüntelen felidézi arcodat, s vágy lobban,
Szívem egyre hevesebben ver. Szabadulna,
De még nem mer. Még itt tartom magamnál,
Míg egy pillanat erejéig feltart eszem,
Végül ajkamat csak egyetlen szó hagyja el…