Hiány

Hideg tél van a szívemben.
Indulatos, vad szél fütyül.
Ordít a lélek, míg a test csak ül,
Mit sem tudva magáról.
Ilyen hát az emésztő pokol.

Elveszett egy apró pillanat.
Harmadik szemem lázasan kutat,
Ám hiába űzi, elhal az emlék.
Ahogy szertefoszlik, sikolya széttép,
Mert belőlem szakadt ki valami.

Nehéz elhinni. Minden perc véges.
Felfogni végre: mi hát az élet?
Küszködünk csupán e halandók világán,
Teendőnk, túlélni a fontosak hiányát,
S tán türelmünk egyszer gyümölcsözni kezd.