Maradj!

Álmodtam, és léteztél benne.
Világom ékköve voltál, ám
Minden ábránd vége ébredés.

Emberek jönnek-mennek, s
Átgázolnak rajtam ahol érnek.
Szerintük ezt érdemlem most is.

Fogynak az ismerős arcok, és
Velük látszol veszni holnap is,
Pedig már tegnap sem voltál velem.

Idegenek az utcák, a város.
A világ kinyílik előttem ismeretlenül,
De sajnos a valóság mégis csak ez.

Órák telnek el, de csak percek
Miket érzek, míg sírva könyörgök,
Érts meg engem is, és ma ne menj még.