Új kezdet

Az üveghegy mögül kél a nap
S elűzi az ezer éves homályt,
Mi szívemet fedte el rég óta.
Fényével feléleszti e tájat.

Milliónyi virág nyílik, és a szél
Mely játszva kerülget minket,
Illatukat hozza felénk ma újra,
És cirógat, míg csak elér.

Madárdallal kedveskedik
A szivárvánnyal ékesített,
Arany fényben fürdőző világ.
Ma hajnalban együtt talált ránk.

Csókjaiddal az álom szélére,
A penge élére taszítasz engem,
S kezdem látni, valóban létezel.
Itt vagy. Tündökölsz velem.

Megálmodtam ezt a percet.
Nem terveztem, így elérhetett.
Kéz a kézben; Tiéd, Enyém,
Egyre kérlek, maradj itt örökké!