Égi jövevény

Világunk felett ívelő szivárványon
Mezítláb vezet által utad,
Ezüst erdőben, arany fák közt,
S gyémánttóból oltod szomjadat.

Hófehér unikornis szárnya védelmed,
Bújtat a felkelő nap elől,
Mely felperzsel idelent ezreket,
És pusztulással koronázza a szerelmet.

Erény oly magasan járnod,
Ám átkoddá is vált egyben
Látni a széthúzó párokat
E csúfos betonrengetegben.

Elpihen az égbolt, felhők gyűlnek.
Nyugovóra tér ma minden büntetésed.
S míg e koszos földre száműz a pompa,
Hadd vigyázzak én, egyetlen csókodra!